Tisztelt Demszky Gábor!

Elöljáróban annyit, hogy a következőkben nem a Főpolgármesterhez, nem a politikushoz, hanem az emberhez, Önhöz szeretnék szólni!

Ha valaki tizenöt évet tölt egy munkahelyen, az - véleményem szerint - vagy hülye, vagy muszájból csinálja. Önnél az előbbi okot kizárnám. Hosszú éveken keresztül senki sem képes megújulni, senki nem kerülheti el a "beszűkülést". Főleg nem másfél évtized alatt. Miért nem hajlandó tudomásul venni, hogy ebből a szempontból, hogy Ön sem több, sem nem más, mint egy átlagember. De ez természetes folyamat, nincs ezen mit szégyellni. Emberek vagyunk, öregszünk, hülyülünk, kopaszodunk. Ön is.
Nem lenne jó váltani? Többet foglalkozni a családjával, írni, esetleg valami teljesen újba kezdeni? Nem érzi, hogy valami más területen is ki kellene próbálni magát? Az új kihívások (de utálom ezt a szót), nem motiválják?
Miben látja az önmaga igazolását?
Hogy megnyerte a választásokat? Ne vicceljünk! Amikor (a pártállami időket idézve) elmegyünk ikszelni az egyetlen jelöltre? Ez igazolná tevékenységének létjogosultságát? Ne.
Uram! Ön nem a budapestiek körében népszerű, hanem a pártjában. Ott is csak azért, mert nincs más. És ezt nem csak én látom így. Gondolja, ha lenne az SZDSZ-nek, egy hasonlóan ismert arca, akkor nem cserélnék le másodpercek alatt? Ne legyen naiv!

Miért gondolja még mindig úgy, hogy a főpolgármesteri székben a helye? Miért van az, hogy a hazai politikusokban semmi tartás nincs? Szorítják a széküket, még évtizedek után is, és képtelenek azt mondani, hogy "Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a munkájukat, de már nem érzem, hogy a maximumot tudom hozni, elmentem pecázni!"?
Annyira nehéz ez? Ne kövesse Kovács László példáját, aki képtelen visszavonulni, és saját karrierje érdekében, nem rest lejáratni magát, a pártját, sőt hazáját sem, kizárólag azért, hogy brüsszeli ajtón ott legyen a neve! Emlékeztet egy kicsit az ökölvívás világára, ahol sok esetben láthatjuk, hogy az egykor tündöklő csillagok, kiöregedve még a nyolcadik vereség után sem képesek letenni a lantot. Kell ez? Nincs méltóság? Nincs belátás, hogy a közösségünk érdekében átengedem a helyem?

Hová lett az a szimpatikus fickó, 1990-ből? Az akkori önmaga biztosan örülne a mostani Demszky Gábornak? A "horvátvillás", "tuareges", jogosítvány nélküli, "lakásigényléses" kátyúkirálynak?
"Az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok!" Nem igaz ez Önre, Tisztelt Gábor?!


Önnek nincs szüksége Budapestre.

Önnek pihenés kellene, aztán letisztult aggyal valami új célt keresni. Nem hiszem, hogy az anyagi okok motiválnák a "székszorítását". Önnek az évek alatt olyan kapcsolatrendszere alakult ki, amelyet biztosan tudna kamatoztatni az üzleti életben. Gondolom, számos területen örömmel fogadnák, már csak a neve miatt is!
Valószínűsítem továbbá, hogy koránál fogva már rájött, hogy nem minden a munka. A családja lenne a legboldogabb, ha a papa, - tizenöt év után - végre itthon lenne egy-két évig. Séta, mozi, gyerekek, borozás a kertben. Nem?
Szemlátomást fáradt, fásult. Nem megy ez az idők végezetéig. Higgye el, csak Önön múlik, hogy folytatja-e! Mondhat bármit a pártja, ha Ön azt mondja, hogy "nem", akkor nincs folytatás. Tegye meg ezt nekünk, értünk, önmagáért!


Budapestnek nincs szüksége Önre.

Bármennyire is fájó, ki kellett, hogy mondjam.
Budapestnek egy fiatal, szakemberre van szüksége, aki képes hosszú távú stratégiákban gondolkozni. Aki nem egy párt aktuális érdekei mentén evezget, hanem képes tisztán szakmai szempontok szerint irányítani a várost. És ez nem Ön.


Remélem, gondolataim eljutnak Önhöz és megérti, hogy miről beszélek!
Remélem, hogy megfontolja a fentieket és mindannyiunk közös érdekében, a helyes következtetésre jut!

Tisztelettel:

PILU

Ui.: Tisztelt Demszky Úr! Ez az oldal eladó. Úgy ahogy van nevestől, tárhelyestől cakk-pakk. De nem pénzt kérek érte. Egyetlen mondat az ára. Ha ezt kimondja, azonnal leszedem az oldalt, és átadom Önnek a domain nevet is. Komolyan beszélek.